JÓSÁGSZALON

Szeretném, ha ennek a honlapnak az összhatása, végső kicsengése valójában inkább pozitív lenne, és nem is nagyon sokat szeretnék negatív dolgokkal foglalkozni, de úgy gondolom, hogy ezt a menüpontot mégis megnyitom azért, hogy szét lehessen választani a jót a rossztól... Ha ide sem kevés írás kerülne, az nem az én hibám.

A GONDOLATBANK-ba inkább ne kerüljenek negatív, vagy kritikus gondolatok, azok legyenek inkább itt, és talán inkább csak azért, mert rossz dolgokból is lehet tanulni jót is, vagy legalább vigyázni arra, hogy ne szenvedjünk miattuk hátrányt, ne kövessük a rossz példát, módszert, stb. valamiben. Tudjuk meg, mik a kerülendő, félrevezető, ártalmas, vagy esetleg csak értelmetlen dolgok, irányok, eszmék, cselekedetek, mert gyakran megtévesztő módon mutatják, mondják, teszik ezeket!
Ide írom tehát azokat, amiket nem jó elhallgatni még akkor sem, ha beszélni sem valami jó róluk, de az esetleges elhallgatás nem megoldás!
Ha ide való dolgot szeretnél megosztani, az is ide fog kerülni.

A "klímacsúcs" kapcsán...

Közröhej és egy finggal való tojásfestés ez az egész "klíma csúcs", amivel most folyik a világ parasztvakítása. A legfontosabb, leginkább környezetszennyező, és még sorolhatnám, hogy mi mindenben leg-leg-leg dologgal eszük ágában sincsen foglalkozni és ha lenne is, akkor sem érne semmit, mert ott nincsen befolyás és nincsen ráhatás egy deka sem. Az egyre több és nagyobb kiterjedésű háborús tevékenységek, direkt generált konfliktusok a világ egyre több pontján olyan hihetetlen és mértéktelen környezet károsító, és szennyező hatásúak, amikhez képest eltörpülnek olyanok, amiket persze le fognak szabályozni precízen, csak hogy kelthessék annak a látszatát, hogy csináltak valami nagyon fontosat a világ érdekében. Az a mértéktelen fegyverkezés ami folyik, már önmagában is katasztrofálisan környezet károsító, mert ezek legyártása már önmagában borzalmas nyersanyag és energiaforrás igényű, és káros kibocsátásokkal járó tevékenység, nem beszélve a használatuk során végzett pusztítás, szennyezés nagyságáról. De mindazok a különféle "parádék" is egyrészt leginkább feleslegesek, de főleg környezetkárosítók, amikre hatalmas tömegeket mozgatnak meg évről-évre világszerte, és legfeljebb múló emlék szintű eredményük van, legyenek azok akár világkiállítások, olimpiák, ilyen-olyan fesztiválok és hasonlók. Minden olyan rendezvény, ami adott települési szintűnél nagyobb, már túlzás és kifejezetten káros a környezetre, a bolygóra nézve. Az, hogy egyéb érdekek és valakik profitja miatt vannak, sőt egyre több van belőlük, az nem hiszem, hogy érdekli a Föld nevű bolygót, attól még szépen pusztulni fog, és lényegében az emberiség fog pusztulni ezért egyre gyorsuló tempóban mindenféle klíma csúcs ellenére is!

Jó-zsi

.....................................................................................................................

Meghozta az eredményt!

Az én számomra valahogy ez volt az egyik markáns figyelmeztető jel, hogy valami nagyon borzalmas és végzetes irányba haladunk. Amikor megjelentek és gyorsan el is terjedtek az ilyen és hasonló szándékosan kirongyosított farmernadrágok, amikor kultusza kezdett lenni a szakadt, rongyos, igénytelen megjelenésnek, én már valahol mélyen akkor tudtam, éreztem, hogy ez csak tünete valaminek, egy óriási nagy bajnak.

Soha nem tudtam ép ésszel felfogni, hogy miért nem jobb, szebb, értékesebb, követendőbb úgy öltözni, hogy az ember igényes megjelenésű legyen. Az emberek nagy részének értékrendje, ízlése olyan mélységekbe zuhant valamiféle ragályos szellemi-lelki betegség elharapózása folytán, aminek ordítóan feltűnő tünete volt (és van) ez rongyokba öltözés, és természetesen ez aztán átterjedt sajnos folyamatosan és rohamosan mindenféle más területeire is az életnek, a társadalmi folyamatoknak, viszonyoknak.

Mára olyan szétesett, lepusztult, elhülyült zombi lett az emberek nagy része, hogy azt egyszerűen lehetetlen szavakkal leírni. Egyenes következménye sajnos ennek az, hogy ránk törhet, szinte ellenállás nélkül letarolhat, megszállhat bennünket egy olyan csürhe, ami mostanra már hatalmas tömegekben jut el hozzánk. Nagyon sokan fel sem fogják mi történik valóban, nem tudnak különbséget tenni a menekült és a megszálló között, képesek etetni-itatni. pátyolgatni a végzetünk beteljesítőit. Hogyan is lehet elvárni józan, normális gondolkodást, észjárást, cselekvést, ha már régóta arra sem képes a hatalmas többség, hogy emberhez méltóan öltözködni tudjon?  Sehogyan.

Természetesen nem azt mondom, hogy közvetlen összefüggés van a rongyos farmerek viselése és a pusztulásunk között, de azt mondom, és állítom, hogy ezek voltak az első komoly jelei annak, ami mostanra ránk szakadt, és ezen sem csak a legutóbbi történésekre célzok, hanem sok egyéb másra is, pl. a devizahiteles kifosztás lehetővé tételére, a népirtás szintű és nagyságrendű élelmiszer ipari és gyógyszeripari kitettségünkre, és sorolhatnám, mennyi és milyen téren vagyunk leigázva és lealjasítva a végsőkig. Bűn volt ilyen vakon, hülyén, elvtelenül belesétálni ennyiféle kisebb-nagyobb, divatnak is álcázott rontásba, átverésbe! Gondolkodj el ezeken, és fordulj vissza , ha még tudsz, gyökeresen változz meg, mert elpusztulsz!

Jó-zsi

.....................................................................................................................

Ketrecbe zárt jótékonyság

Nem szívesen írok le elmarasztaló véleményt, de néha kénytelen vagyok rá. Különösen akkor, ha egy eredetileg jónak indult kezdeményezés megreked, bebetonozódik egy kezdeti minimális szinten, és a létrehozói, vagy éppen moderátorai minden ész érv ellenére sem engedik tovább fejlődni, vagy sokoldalúbbá válni.

Ilyen az az egymás segítésére, csere-bere és adás-kapás céljára létrehozott honlap, amit pontosan nem neveznék meg, mert részemről nem érdemli meg azok után, amit művelt velem, tehát reklámozni éppen, hogy nem akarom.

Itt az emberek (tagok) egy nagyon belterjes, egyszerű szinten megrekedve (mert ennél többet nem engednek a létrehozók és moderátorok), ilyen-olyan kisebb-nagyobb holmijukat, feleslegüket elcserélhetik egymással, szinte csak személyesen, vagy postai úton, vagy elajándékozhatnak valamit.

Többre a rendszer nem képes, és többet nem is enged! Aki valami új dologgal előáll, azt a moderátorok gyorsan, és könyörtelenül kizárják, mert a kőbe vésett (?) működési szabályzathoz mereven ragaszkodnak, amivel viszont ketrecbe is zárják az egész, ilyen formán fejlődésképtelennek bizonyuló kezdeményezést, ami ugyan kétségtelenül ér valamit, nem teljesen haszontalan, de a fejlődésre, továbblépésre való képtelensége miatt egyfajta őskövületté is tud válni így. Politikai vonatkozástól való félelem miatt töröltek pl. olyan hirdetést, ami a tagoknak felajánlott ajándékba történő KÁRPÁTIA havilap előfizetést, és olyan hirdetést is hatalmas lendülettel kitöröltek, ami alapítványok számára jelenthetett volna segítséget egy különleges módon, a tagokkal létrehozott együttműködés által.  Nos, én úgy gondolom, hogy ilyen esetben minimum átgondolandó a működési szabályzat, mert a hiba abban van, ha nem tesz lehetővé ilyen kezdeményezéseket! Jó ugyan, ha pl. Béla és Olga elcserélhetik egymással a babakocsit fűnyíróra, de ilyen szinten megrekedni szánalmas, és a tagság elleni vétek ezen a szinten ketrecbe zárni az egész rendszert! Nem az a vesztes, akit kizárnak valamely előremutató kezdeményezése miatt, hanem azok, akik benne maradnak.

Jó-zsi

 .....................................................................................................................

Posztgraduális diverzifikáció.  

Méghozzá szignifikáns, sőt releváns! Hát az meg mi a fene? Na ez az!
Ez a fő kérdés! Sokszor teszem fel én is a kérdést, mikor hallok, olvasok valamit, amit nem értek igazán, vagy egyáltalán nem, mert nem magyarul mondják, pedig magyarul is lehetne mondani. Olyan divatos lett idegen szavakat használni mindenfélére, mert az olyan művelt ember hatását kelti, vagy netán más oka van ennek?

Én mindenesetre nagyon szeretném, ha nem lenne ennyi jövevényszó, ennyi idegen, ismeretlen kifejezés a nyelvünkben, nyelvhasználatunkban. Ezt az idiótának tekinthető címet azért találtam ki a bejegyzésemhez, hogy érzékeltessem, mekkora baromságok tudnak elhangozni olykor, magyar szavak helyett. Mindenki szálljon magába a képzettebb, értelmiségi rétegből, és a jövőben törekedjen magyar szavakkal kifejezni azt, amit úgy is ki lehet! De legalább adjon lábjegyzetet hozzá, vagy mondja ki mindjárt magyarul is, mert aki nem érti őt, az nem feltétlenül buta, nem is biztos, hogy műveletlen. Jóérzésű ember úgy szeret beszélni, hogy azt lehetőleg mindenki megértse.

Ha tehát olyan valamit mondanak neked, amit nem értesz, mert úgy hangzik mint a címe jelen írásomnak, vágd rá nyugodtan, hogy posztgraduális diverzifikáció, és nézz rá jelentőségteljesen arra, akivel beszélsz. Ha zavarba jön, mondjad neki, hogy amit ő mond, azt sem lehet ám érteni jobban. Talán majd próbálja kerülni a hasonló kifejezéseket.  

Jó-zsi

.........................................................................................................................

Az értelmetlen adat nem adat!

Hallottad, vagy olvastad már biztosan Te is a hírekben, hogy egy több személy által elkövetett bűncselekmény kapcsán a bíróság ítéletet hozott, és az elkövetők összesen ennyi vagy annyi év börtönbüntetést kaptak.

Te mit gondolsz, miért közölnek az emberekkel ilyen ostoba, értelmezhetetlen, és értehetetlen adatot? Mit ér azt tudni, hogy pl. hat bűnöző összesen nyolcvan év börtönbüntetést kap?!

Én megmondom: semmit! Ez nem értelmezhető adat, ez nulla, ez csak duma, információ, érték nélkül!

Egy normális, józan paraszti ésszel gondolkodó embernek az mond valamit, ha azt tudja, hogy egyikük-másikuk stb. mennyi évet kapott. Ez már értelmezhető adat. Kit érdekel, hogy összesen mennyit kaptak? Hogyan tudjam ebből, hogy pl. az egyik nem kapott-e háromszor annyit, mint a másik? Lehet, hogy egyáltalán nem érdekel, hogy melyik hitvány bűnöző mennyi év börtönbüntetést kap, de az, hogy összesen mennyit kaptak, az egészen biztos, hogy nem érdekel, és ostoba, agymosó, az emberek gondolkodását alattomosan eltorzító, hitvány, alantas szándékú, liberális mocsoknak tartom az ilyen információközlést, akár honnan is jött, pofátlankodott be hozzánk!

Ilyen alapon bevezethetnék azt is, hogy pl. egy termálfürdőben, strandon a tájékoztató táblára felírják, hogy a hét fürdőmedence vizének hőmérséklete összesen háromszáz fok. Ebből aztán soha nem fogod megtudni, hogy melyik a melegvizes, melyik a hidegvizes medence, és melyik mennyire meleg, vagy hideg, csak kaptál egy ostoba adatot, ami nem ér semmit.

Zoknikat sem rendelnél biztosan úgy egy webáruházból a családodnak, hogy megírnád, hogy öten vagytok, és a lábaitok mérete összesen 150-es, küldjenek öt pár zoknit. Kinek hányas a lába? Kinek mekkora zokni kell? Ez érdekli az eladót, ebből érti meg azt, amit értenie, tudnia kell.

Sorolhatnék még hasonló észbontó példákat, de elég ennyi is, hogy érzékelhesd milyen alattomos, gátlástalan szellemi környezetszennyezést végeznek „művelt” emberek. Tedd szóvá, tiltakozz ellene!  

Jó-zsi ........................................................................................................................

 Mennyire igaza van!

    Jó-zsi

.........................................................................................................................

Jogos kérdés!

Undorító képeket tesznek a cigis dobozokra, hogy bebizonyítsák a dohányzás káros... Mért nem tesznek éhező gyerekekről képeket a McDonald's-os dobozokra? Vagy fertőzött állatok képeit a kozmetikumokra? Mért nem alkohol okozta autóbalesetben elhunyt emberek képeit teszik rá a sörös és boros üvegekre?ÉS MÉRT NEM A GAZDAG POLITIKUSAINK KÉPEIT AZ ADÓBEVALLÁSOKRA? Ha te is így gondolod tedd ki.

forrás: www.valosag.net

megjegyzés: Egy-egy pohár jó bor, vagy sör azonban inkább használ, mint ártana, csak tudni kell megállni a mértékben....

Jó-zsi

.....................................................................................................................

 Hiánytársadalom?

 forrás: polgarinfo.hu

  .......................................................................................................................

 Goodness Shop...

Szinte kényszeresen és betegesen törekednek egyesek arra, hogy (bármilyen ici-pici) vállalkozásukat, üzletüket, próbálkozásukat stb. valami (főleg angol) idegen nyelven nevezzék el, még csak véletlenül sem magyarul, itt Magyarországon. Ezt nem annyira haladó szelleműnek, és valamiféle előrelátó dolognak, inkább egy szánalmas, külföldhöz, és a globalizmushoz való dörgölőzésnek tartom. Nem akarok konkrét példákat említeni, pedig tudnék bőven, mert senkire nem akarok mutogatni, vagy konkrétan célba venni, de biztosan mindenkinek eszébe jut egy-két példa a saját környezetéből.

Helyes és követendő dolognak tartanám, ha változna a helyzet és a gondolkodásmód.

Adjon mindenki magyar nevet Magyarországon az üzletének, vállalkozásának, cégének, legfeljebb zárójelben kisebb betűvel adja meg a más nyelv(ek)en olvasható nevét is, ha nagyon akarja, és nagyon reméli, hogy valami hatalmas, nemzetközivé bővülő céggé fog válni idővel, vagy akár hamarosan!

Én sem neveztem el a honlapomat Goodness Shop-nak, valami kivagyi, nagyzó, megalomániás módon, hanem szerényen és reálisan, és szépen magyarul, magyar emberhez illő módon neveztem el, úgy, ahogy olvashatod a honlap fejlécén. Gondolkodj el ezen!

Jó-zsi

 .....................................................................................................................

 Nyelvtorzítások…

Szaporodnak nyelvünkben az elmét megzavaró, többnyire szerintem oktalan és értelmetlen új szavak, kifejezések, elnevezések.  
Az ember néha már úgy érzi, hogy a fogamzás gátló mellett megjelent a fogalmazás gátló is, és a nyelvi káosz gerjesztése mesterségesen történik. Régóta jól bevált, és ismert jelentéstartalmú szavaink helyett a mindenható média igyekszik meghonosítani más, sokszor kevésbé érthető és alkalmas fogalmakat, ki tudja milyen indítékkal és céllal. Többnyire talán azért, hogy egyre bizonytalanabbak legyünk még a szavak jelentésében is. Nem az idegen kifejezések, szavak ügyében emelek szót, azokról már írtam korábban. Itt azokról beszélek, amiket magyarul kreálnak a magyar nyelv, és emberek ellenségei. Leírok néhány példát, ha tudsz még sorolni továbbiakat, szívesen kiegészítem, ha elküldöd őket a postafiók címemre.

közösségi közlekedés, fogyatékkal élő, meleg, álláskereső, romaingatlan, lánglovagok, stb.

Mit jelentettek ezek a szavak régebben, hogyan mondták és mondják őket azok, akik még tudnak magyarul? Ha van kedved, megírhatod a valódi jelentésüket is ezeknek a szavaknak!

Jó-zsi

 ................................................................................................................

NEMZETI JÓSÁGSZALON...

Elgondolkodtató, hogy miért is kell a „nemzeti” szó alkalmazását, használatát, egyáltalán az értelmét, jelentését ennyire elcsépelni, lezülleszteni, prostituálni, hogy egyebet ne is mondjak még jelzőként, pedig tudnék… Talán nem csak nekem furcsa és érthetetlen, hogy egy jó ideje ebben az országban már majdnem minden „nemzeti”, olyan dolgok tömege is, aminek semmi köze sincsen a nemzethez, se közvetlenül, se közvetve, vagy ha nagyon belegondolok, akkor talán inkább a nemzet ellen, a nemzet rovására van, mint érte.

A szó helyesen és érdemben, csak valami ünnepélyes emelkedettségben és értelemben lenne használható és értelmezhető. Fel tudom fogni pl. a nemzeti ünnep, egy-két valóban nemzeti intézmény, vagy szervezet, testület fogalmát, de hogy minden válogatás és meggondolás nélkül, valamiféle töltelékszóként aggassák a „nemzeti” szavunkat mindenfélére, ami eszükbe jut egyeseknek, azt nem tudom, és nem is akarom elfogadni. Lassan ha pl. egy bizottság, hivatal, stb. alakul, ami esetleg a hajléktalanok lábszagának erősségével, vagy egyéb vonatkozásaival kíván foglalkozni, már az is olyan elnevezést kap, ami ezzel a számomra egyébként szent szóval kezdődik, pedig valljuk be, ezt semmi nem indokolja, mint ahogyan szerintem pl. a dohányboltok esetében sem!

Semmi köze a dohányboltnak a „nemzeti” jelleghez, minőséghez, sőt! A dohányzás még mindig súlyosan károsítja a dohányzó ember és környezete egészségét, tehát ilyen formán inkább nemzet elleni, nemzet pusztító az a hely, amit a dohány termékek árusítására hoznak létre! Az emberi aljasság, vagy idiotizmus netovábbja tehát ez a válogatás nélküli, meggondolatlan (vagy esetleg nagyon is meggondolt pusztító és lejárató szándékú) használata ennek a magyar ember számára még értékkel bíró szónak, hogy „nemzeti”.

Azokról beszélek, akik tehát magyar emberek, nem azokról, akik magyarul (is) beszélnek! A kettő között nagy a különbség, legalább akkora, mint mondjuk a Nemzeti dal és a nemzeti dohányboltok (és még sorolhatnám) között. Nemzetrontó, nemzetbutító, nemzetellenes, és kifejezetten káros, lelki és szellemi környezetszennyező tevékenység tehát ez a sok önkényesen és öntelt módon minden giccset, gagyiságot is nemzetivé nyilvánítani kívánó blöffölés! Miért is nem hoztam létre pl. Nemzeti Jóságszalon-t? Na mit gondolsz, miért?

Jó-zsi

.....................................................................................................................

Vészvillogó és mentelmi jog...

Volt már úgy, hogy egy valamiről egy egészen más valami jutott az eszedbe? Semmi közük egymáshoz, és mégis… Talán ha nem ilyen végtelenül elaljasított, látszatkeltő, agymosó, saját vesztébe rohanó világban élnénk, és a dolgok azok lennének, aminek látszanak, illetve rendeltetésszerűen használnák őket, akkor nem írnám most ezeket a sorokat.

Összefüggésbe hozok tehát egy-két dolgot, és ezt gondolatébresztőnek, vitaindítónak is szánom, mert másokat is szeretnék egy kis gondolkodásra, megnyilvánulásra késztetni…

Az egyik észrevételem a vészvillogóval kapcsolatos, amiről sajnos a mentelmi jog jut az eszembe, ugyanis mindkettővel visszaélnek, csalnak, igen gyakran, és ezt kifogásolom!

A vészvillogó az autókon nem azért van, hogy legalizálja a tilosban parkolást, és az olyan helyeken való megállást, ahol vagy tilos, vagy igen balesetveszélyes, esetleg könnyen torlódást okozhat. Egyre gyakrabban látok saját szememmel olyan eseteket (pedig nem figyelem kimondottan), amikor lezser, szégyentelen, hitvány módon visszaélnek a vészvillogó használatával. Semmiféle vészhelyzet nincsen, pofátlanság, bunkóság, szabálysértés van palástolva vele, mint ahogyan a mentelmi joggal is a parlamentben, a nemzetvesztő, aljas, alávaló (politikai alit) részéről! Idegen, gyarmatosító, kifosztó erők helytartói bújnak mentelmi jog mögé, nekik ez a vészvillogójuk a mocskos hazaárulásban! Nekünk előadják színjátékukat, agymosásukat, látszatkeltéseiket, hitvány és költséges propagandájukat. De tudjuk, és értjük, hogy mi a valóság: a vészvillogó, és a mentelmi jog közös nevezője.

Egy másik észrevételem a láthatósági mellény kapcsán van, amiről viszont a rezsicsökkentés jut az eszembe, mert igazából mindkettő a hamis látszatkeltés eszköze valójában!

Egyszer csak hirtelen nagyon fontos és kötelező lett a láthatósági mellény viselése, és egyre több helyen, munkakörben, területen. Hát persze! Érezzük csak, hogy mennyire fontos nagyjainknak, döntéshozóinknak, uralkodóinknak a mi életünk, testi épségünk! Nehogy már egy-két ember azért veszítse életét, vagy szenvedjen balesetet, mert nem volt jól látható!

De a másik oldalon a tömeges népirtás folyik! Mindent szennyeznek, amit lehet, és amennyire csak lehet: ételeinket, élelmiszeripari termékeket mindenféle adalékokkal, színezékekkel, rákkeltő anyagokkal, a sót káliummal, a csapvíz jellemzően ihatatlan már, a génmódosított növényi alapanyagokról nem is beszélve, és sorolhatnám sokáig, mi mindentől pusztul tömegesen az egyébként láthatósági mellénnyel védett emberiség. Az egészségügyi ellátás is a népirtásra van berendezve a drasztikusan lecsökkentett kórházi ágyak számával, a hatalmas várólistákkal, a gyógyszeripar maffiaszerű összefonódásával az élelmiszeriparral, tehát azzal, hogy szemetet etetnek velünk, hogy minél több gyógyszerre legyen szükség, amik persze inkább pusztítanak, mint gyógyítanak, hiszen temérdek mellékhatással rendelkeznek, és persze egyáltalán nem véletlenül, és nem véletlenül vesztegetik meg az orvosok nagy részét sem a gyógyszergyártók, hogy fogyjanak a termékeik. Csak megemlítem a repülőgépek által felszántott eget, a világszerte maguk után húzott vegyi csíkokkal, ami szintén népirtás, és bőséges lehetne még a lista, kedves láthatósági mellényt előíró, és azok egyes gyártóival bizonyára nagyon jó nexusban lévő nagyjaink, uraink, a kenőpénzekkel (is) a zsebetekben! Mennyiben és mitől is véd meg tehát bennünket a láthatósági mellényetek a módszeres és tudatos népirtáshoz képest?! Talán csak annyiban, és attól, amitől a fantasztikus csodaként pofátlan gyakorisággal a cionista agymosó médiában agyonreklámozott rezsicsökkentésetek! Tündöklő párhuzam van a két agyrém között! Következetesen, módszeresen, aljas módon előre megfontolt szándékkal, bűnszövetségben elkövettétek a bankokkal közösen a devizalapú (?!) hitelek mértéktelen elterjesztését, és kifosztottátok az emberek tömegeit, földönfutókká, nincstelenekké, nagy részüket öngyilkossá téve (visszautalok akár a láthatósági mellény csekély életmentő arányára is), és most harsogjátok, hogy a rezsicsökkentés következtében micsoda pénzek maradtak az emberek zsebében, és mennyivel többet tudnak vásárolni, fogyasztani! Itt is sorolhatnám az embereket további módszerekkel jócskán kifosztó sarcaitokat, de nem teszem, tudja azt már mindenki, pedig a „közérdekű reklámok” nem szólnak ezekről a tömegmanipuláló médiában. Csak a rezsicsökkentés van bennük láthatósági mellénybe öltöztetve. Legyetek átkozottak, és pusztuljatok a közéletből nyomorultak!

Neked kedves Olvasó milyen hasonló párhuzamok, átfedések jutnak az eszedbe, ha elgondolkodsz? Milyen dolgokat, holmikat, fogalmakat tudsz párhuzamba állítani? A legérdekesebb gondolatokat beküldők között néhánynak a KÁRPÁTIA c. havilap féléves előfizetését ajánlom fel! Bővebb ismertetését a lapnak megtalálod egy másik menüpontban!

Jó-zsi

......................................................................................................................

Fegyvernek látszó tárgyak, tárgynak látszó fegyverek…

Hajdanában időnként előfordult, hogy valaki egy bankot vagy üzletet, esetleg valamelyik gazdagabb embert egy fegyvernek látszó tárggyal megijesztve, megfélemlítve rabolt ki, vagy próbálta meg kirabolni. Akkoriban ez a „fegyvernek látszó tárgy” szinte fogalommá vált, a hírekből, híradókból ismerhettük meg és ízlelgethettük ennek a jelentését, és jól be is épült a köztudatba a fogalom.

Az ember megtudta, megértette, hogy valami nem az aminek látszik, és azt a valamit igyekeznek mégis arra használni, mint aminek látszik, gyakran sikerrel, eredményesen. Akkoriban tehát tárgyakat fegyverként.

Telt-múlt az idő, a világ sajnos nem lett jobb, sőt egyre rosszabb lett, különösen itt nálunk Magyarországon, legalább is én ezt élem át, és ezt érzem és így értékelem. Azóta is szokás fegyvernek látszó tárgyakkal rabolni, ebben nem változott semmi, de sajnos van már ennél rosszabb is, sokkal rosszabb! Elérkezett, sőt évek óta tart már a tárgynak látszó fegyverek használatának korszaka is!

Szerintem ezzel a megfogalmazással nem valami képzavart alkottam, hanem a teljes valóságot mondom meg, hiszen fordult a világ, ma már nem igazán az a „buli”, hogy kispályás amatőrök módjára rabolnak fegyvernek látszó tárgyakkal, ezt már csak a pancserek, lúzerek teszik.

Hatalmasat kaszálni, hatalmas pusztítást végezni már úgy lehet, és úgy szoktak (akik szoktak), hogy ártatlannak látszó tárgyakat használnak fegyverként (népirtásra) ellenünk. Lehet, hogy ez neked is feltűnt már, csak még ilyen formán nem fogalmazódott meg benned.

Nézzük pl. a égboltot. Rendszeresen láthatsz rajta valamit, ami számodra tárgynak tűnhet, méghozzá repülőgépnek, de ma már közismert, hogy a belőlük permetezett vegyi csíkok (chemtrail) miatt ezek inkább vegyi fegyverekként vannak használva az emberiség gyérítésére, irtására. Bővebbet nem írok róla, ha nem tudsz részleteket, keress rá a világhálón!

A rádió és televízió készülék is nagy szerepváltozáson ment keresztül ahhoz képest, aminek korábban hittük és tudtuk. Szebb időkben ezek a tájékoztatás, szórakoztatás eszközei voltak. Napjainkban a tudatmanipuláció, a véleményformálás, az emberek tömeges megvezetésének, dezinformálásnak, ízlésrombolásának, erkölcsi-szellemi lezüllesztésének eszközei lettek, a média fegyverarzenáljában.

Ha szoktad nézni akár az ún. közszolgálati, akár a kereskedelmi, és akár egyéb más adók különféle mocskát, moslékját, beleértve a műsoridő szinte már nagyobb részét kihasító reklámokat is, akkor nem kell különösebben indokolnom és magyaráznom. A nyomtatott sajtóban ugyanez a helyzet, eltekintve néhány üdítő kivételtől, hazafias értékrendű műsoroktól, adóktól, kiadványoktól, rendezvényektől, melyek persze államilag támogatva  még tévedésből sincsenek, üldöztetve annál inkább, de legalább is mellőzve és elhallgatva.

Különös és kegyetlen fegyverekké váltak az átlagos, törvénytisztelő, jóhiszemű emberek ellen a különféle szolgáltatási szerződések is a körmönfontan fogalmazott, egyoldalúan módosítható feltételeikkel, apró betűs részeikkel, a gyakran száz oldalnál is több „általános szerződési feltétételek” (ÁSZF) elválaszthatatlan mellékletükkel, amit szinte biztos, hogy nem olvas végig senki, ha mégis, akkor alig érti meg közülük valaki…

Legkegyetlenebb és a legpusztítóbb fegyver talán a deviza alapú hitelre vonatkozó szerződés, ami az eddigi halálos áldozatok kitermelésében szinte a legeredményesebb fegyver. Ismerve az általuk tönkretett családok, emberek, egzisztenciák nagyságrendjét, nem elismerő, hanem elítélő hangsúllyal mondhatom, hogy valóban nagyon zseniális és aljas tömegpusztító fegyverről van szó! Legismertebb és legelszántabb ellenfél  „A Haza Nem Eladó Mozgalom”, ami párttá is alakult, hogy indulhasson a választásokon, és remélhetőleg szép eredménnyel fog bejutni a parlamentbe, hogy végre rendet tegyen ezen a gyilkos, nemzetvesztő gyalázaton, és egyéb tereken is!

Végül megemlítem a „kötelező védőoltás” nevű fegyvert is, ami ellen már sokszor, sok helyen igen erős és megalapozott tiltakozás, küzdelem indult meg és van folyamatban, egyelőre sajnos úgy tűnik nem sok eredménnyel. Nagyon „eredményesek” azonban a kötelező védőoltások károsító, sok esetben halálos mellékhatásai! Labant Csaba nevét említem meg csak, aki az egyik élharcosa ezen tömegpusztító fegyver elleni küzdelemnek, de tonnányi anyag található az ügyben a világhálón ehhez a témához kapcsolódva! Remélem, előbb-utóbb a küzdelműk eredményes lesz!

Első nekifutásra ezeket az általam (és remélem, nem csak általam) tárgynak látszó fegyvereket ismertettem ebben a kis írásban, de a sor még biztosan bővíthető, és jó is lenne, ha akinek még van hasonló felismerése, tudása, jelezné, hogy mivel lehet még bővíteni a felsorolást, ismertetést!

Jó-zsi

......................................................................................................................

CSAK napi …Ft-ért!

Ha még valakinek nem tűnt fel, nem döbbent rá, hogy ezzel a szöveggel nem kicsit, hanem nagyon hülyének nézik az embert, akkor innentől kezdve tudjon róla! Legutóbb egy csak napi 39,- Ft-os ajánlatba botlottam, mint sokadik hasonlóba. Mit jelent ez? Sokat, nagyon sokat, de kevésnek láttatják a” marketinges szakemberek”, akiket én másként neveznék, de olyan csúnyán nem akarok beszélni…

Szerintem ócska, lejáratott trükk már ez, de mindig vannak, akik még nem vették észre. Amikor valaminek az ára, díja elég magas, és előre egy összegben kellene érte fizetni, akkor palizzák be ilyen „csak napi…” dumával az embereket. Ezt úgy hívják, hogy a fizetendő összeg, díj elbagatelizálásának a technikája. Ha pl egy éves díj összege ránézésre, vagy kimondva igen szép summa, akkor ugyebár az ember megretten tőle, kevésbé hajlandó beadni a derekát, ijeszti a nagy szám, a magas összeg.
A teljes összeget egyben, előre, vagy esetleg két-három részletben lehet kifizetni a szolgáltatásért/termékért, szó sem lehet napi gyakorisággal való fizetésről, mégis eléggé soha el nem ítélhető módon (!) előjönnek ezzel az ócska „csak napi … Ft” csali dumával, mert valóban  napi összeg már jóval kisebb szám, amivel már meg lehet barátkozni, hiszen naponta csak ennyi, vagy annyi…

Pedig teljesen tisztességtelen ajánlat napi összegekről beszélni ott, ahol nincsen napi gyakoriságú befizetési lehetőség! Ha esetleg kihagyok egy-két napot, akkor arra a napra nincsen pl. élet biztosításom, de amikor baj történik velem azon a napon tutira befizetném! Nem?! Dehogynem! Hiszen naponkénti összeget lebegtetik előttem, jogosan várom el, hogy akár naponta lehessen fizetni, amelyik napra akarok fizetni! Ha meg ilyenről szó sem lehet (érthető módon), akkor mit etetnek engem napi ennyi-annyi összeggel?!  Aki nekem ilyet ki mer mondani, miközben pl. éves díj van, én azonnal elhajtom, mint a legyet, és soha többé ne kerüljön a szemem elé a hitvány fajzat!
Hát nem nyilvánvaló átverési próbálkozás ez? Dehogynem! Irányítja a gondolkodásodat, csalóka irányba viszi el a gondolatodat!
Nem lenne különös a számodra, ha pl. egy étterem étlapján a marhapörkölt ára úgy lenne megadva, hogy egy falat mennyibe kerül, miközben nem lehet falatonként is fizetni érte? Kérek három falat marhapörköltet! De más hasonlatot is ki lehetne találni, ami hasonlóan abszurd…
A pl. csak napi 39,- Ft ráadásul még azért is fokozottan tisztességtelen, mert köztudott, hogy ma már 39,- Ft-ot fizikailag nem lehet fizetni, csak 40,- Ft-ot, tehát maga az összeg sem igaz ránézésre sem!

Legyél tehát mindig józan, kritikus, gondolkodó és elemző, ne légy rest átgondolni, hogy mit is mondanak a számodra, mert nagyon elburjánzott a kedélyes átverése, jóhiszemű embereknek!

Örömmel veszem, ha hasonlóhelyzetekre, általad felismert turpisságokra felhívod Te is a mások figyelmét hozzászólásodban.

Jó-zsi

......................................................................................................................

275 nap múlva...

Vannak az életben abszolút értelmetlen és felesleges dolgok. Rengeteg ilyen van, kisebbek, nagyobbak, és egészen hatalmasok is. Ezek közül egyet én most megemlítek, ha neked is van a tarsolyodban még valami hasonló, akkor egy hozzászólásban megírhatod...

Már nem először kaptam sms-ben a mobiltelefon szolgáltatómtól azt az üzenetet, hogy egyenlegem felhasználhatósága 275 nap múlva lejár.... Na és?! Gondoljákezek, hogy én most pánikba fogok esni, hogy nehogy megfeledkezzek róla, hogy majd a távoli jövőben ez lejár?  Na ne röhögtessenek már! Megértem azt, ha egy-két hétre előre valaki figyelmeztet valamire, amire még vissza lehet esetleg emlékezni... Már ez a távlat sem biztos, hogy kezelhető, de a  275 nap az aztán tényleg mindenen túl van! Ezek vagy ennyire ostobák, vagy nem tudom, hogy minket minek néznek, gondolnak, amikor ilyen sms-t egyáltalán elküldenek ennyivel az aktualitás időpontja előtt...  Te mit gondolsz ezzel kapcsolatban?

Jó-zsi

......................................................................................................................

Hab a tortán? Nem! Szar a torkán!

Az (egyre ritkább és kihalófélben lévő) emberfajtába tartozónak tekintem magamat, aki miközben olvas, vagy hallgat valamit, igyekszik még az eszét is használni, gondolkodni is… Ennek okán gyakran találok ellentmondásos, logikátlan, szerencsétlen, vagy akár szándékosan rossz beszéd elemeket, szóhasználatokat is…

Nem éppen a nagy és nemzeti sorsfordító jelentőségű kategóriába és súlycsoportba tartozó, sőt akár jelentéktelennek is tekinthető az, amire felhívom a figyelmet, de semmi sem lényegtelen, és minden aprócska, akár jelentéktelennek tűnő dolog valahol mégis csak fontos.

Egyre gyakrabban találkozom (vagy csak mostanában vettem észre), hogy a „hab a tortán”, esetleg „az már csak hab a tortán” milyen gyakran fordul elő, és szerintem gyakran nagyon is rosszul értelmezve és használva…

Nem vagyok sem nyelvész, sem filozófus, vagy valami hasonló észlény, csak egy egyszerű hétköznapi ember, így aztán  csupán józan eszemre, öröklött érzékeimre hagyatkozva gondolom és mondom, hogy:

A „hab a tortán” az valami jónak a legjavát, a csúcsát, a tovább már nem is fokozható finomságát jelenti egy összevont hasonlat (metafora) formájában. Teljes alakja úgy festene, hogy „olyan, mint a hab a tortán”, de így rövidített, praktikusabb formában mondva csak „hab a tortán”… Az ember ha ezt olvassa, hallja, akkor érthető módon és jogosan csak azt tudja értelmezni valamiféle tudathasadás nélkül, ha egy valóban szép, jó, felemelő, pozitív tartalmú és kicsengésű történet, esemény, stb. elmondása, leírása során kerül bele a mondanivalóba ez a hasonlat, metafora, abból a célból, hogy a kellemes hatást a lehető legjobban fokozzuk vele…

Pl. keresek valami számomra fontos könyvet, sokfelé érdeklődök, hirdetek, személyesen bemegyek boltokba, antikváriumokba, bolhapiacokra, stb. és végül rátalálok, hurrá, megvan, megvehettem! Az már csak hab a tortán, hogy éppen saját születésnapomon sikerült megtalálnom valahol, tehát ez a sors születésnapi ajándéka a számomra.

Ha egy ilyen, vagy hasonló történetbe, ágyazva olvasom ezt az egyébként „ehető” hasonlatot, akkor értem, és el tudom fogadni, mert összhangban a szövegkörnyezettel, valami jónak, sikeresnek, pozitív érzéssel eltöltő dolognak a fokozására, személetesebb bemutatására lett használva. Számtalan jól érthető, belátható, elfogadható esetben lehetséges tehát a „hab a tortán” szókép használata, mert nem keletkezik tőle zavar az ember fejében.

Nem ez a helyzet azonban akkor, ha a mostanában egyre gyakoribb fordított értelemben történő használattal találkozom. Olvasok valami nagyon szomorú, felháborító, gyalázatos, vagy más egyéb, de nagyon negatív érzést keltő tartalmú dologról, és még csak véletlenül sem jutna eszembe semmiféle tortához hasonlítani az egészet, sokkal inkább annak az emésztés után keletkező és kiürülő maradékához. Az ilyen esetekben (is) elég érthetetlen módon elburjánzott használata ennek az „ehető” hasonlatnak szerintem alapvetően hibás, meggondolatlan, sőt káros.

Idézek egy részt egy megjelent írásból:
„Blődség és gagyi minőség dolgában szinte lehetetlen versenyre kelni az új kísérleti tankönyvekkel: olyan rossz könyvekből tanulnak a diákok, hogy lassan újra kell értelmezni az iskolai erőszak fogalmát. Hogy éreztessem a helyzet súlyosságát, hadd idézzek egy „klasszikust”: „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált.” A töménytelen hiba és idegesítő butaság mellett az a tény már csak hab a tortán, hogy a Kormány mára lényegében kinyírta az összes, magas színvonalon dolgozó tankönyvkiadót. Tegnapi sajtótájékoztatómon számos konkrét példával szemléltettem, hogy jó, ha gyermekeink sokat olvasnak – kivéve, ha az új magyar tankönyvekről van szó…”

Ugye, lehet érezni, hogy ebben az összességét tekintve szomorú, negatívumot leíró tartalomnak semmi köze nincsen semmiféle tortához, mert a torta az emberek által jónak tartott, ismert, értékelt valami. Itt a hatást fokozni, vagy a szemléletesebbé tételt elérni valami olyan hasonlattal, metaforával kellene, ami ehhez illő jelentéstartalmában, érzésben, képi megjelenésében. Én legszívesebben ilyen és hasonló esetekben a „hab a tortán” helyett a „szar a torkán” hasonlattal, metaforával élnék, ami ugyan nem igazán tekinthető egy szintén „ehető” hasonlatnak, bár ha arra gondolunk, hogy esetleg megakad a torkán, akkor elképzelhetjük annak is, valami nagyon végletes módon. Ez a hasonlat lenne azonban eléggé méltó és hatásos párja a másiknak, amit helytelenül használnak nyakra-főre! Igaz, hogy sajnos nem szalonképes, tehát pl. sajtótájékoztatón (is) használni igencsak kínos lenne. Jó lenne viszont kitalálni valami hasonlóan lehengerlő, de szalonképes kifejezésnek is tekinthető változatát, mert az azért mégis csak abszurdum, hogy az egyébként rendkívül gazdag magyar nyelv nem képes kitermelni valaminek az ellenpárját, hanem szerencsétlen, buta módon oda nem illő helyeken használ a közbeszédben valamit, esetleg (de nem is mindig) idézőjelek közé téve azt, éreztetni, hogy pont az ellenkezőjére kellene, illene gondolni a használt fogalomnak.

Lehet, hogy nem is mindenképpen valami „ehető” hasonlat lenne jó a „hab a tortán” ellenpárjának, bár a logika azt diktálná, és az általam fentebb használt változat abból a szempontból (is) nagyon találónak tekinthető, hogy szótagok számában és magánhangzóiban is azonos az eredetivel. Ehető hasonlatként gondolhatok még esetleg a valamivel kevésbé vulgáris, ám talán eléggé szemléletes „penész a mócsingon” igen csak negatív érzést keltő ellentétpárra is, de inkább ne csak az én ötleteim legyenek mérvadóak, hanem jó lenne mások véleményét, javaslatait is megismerni ilyen és hasonló esetekben alkalmazandó jó magyaros és ütős fogalmakra, szóképekre! Keresem, keressük tehát a „hab a tortán” kellően kifejező, fajsúlyos, és azért eléggé szalonképes ellentétpárját, hogy ahova az való, az kerüljön a jövő közbeszédében!

 Jó-zsi

......................................................................................................................

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat